Versenyek - Erste Tour Szerencs

Végig a pályán

Mi jut eszébe az embernek Szerencsről? A csokoládé? A cukorgyár? Tán egy jó szamorodni? Valószínűleg mindegyik, illetve a kerékpársportot kedvelőknek talán a versenyzés lehetősége is. Innen rajtol ugyanis az Erste Tour Szerencs mezőnye... Hogy pontosan merre tartanak a kerékpárosok? Kövessük őket végig a pályán!

Idilli környezetből indul a történet. Szerencsen a Rákóczi-vár parkja országos szinten figyelemre méltó kertépítészeti kompozíció

A városháza elől indul a küzdelem, idilli hely, érdemes egy kicsit nézelődni itt rajt előtt, avagy a verseny után. Jobbról kis teresedés mögött áll a városháza hetvenes évekbeli kommersz tömege, melyet az ezredforduló után egy karakteres emeletráépítéssel és főhomlokzat-kozmetikázással tettek a város építészeti minőségéhez méltóvá. Balról a Rákóczi-vár udvarára és parkjába vezető sétány nyílik, érdemes elidőzni a parkban, mert országos nívójú kertépítészeti produktumot láthatunk itt. Közvetlenül a sétány mellett áll az egykori Községi Fürdő épülete, mely nemrég Fürdő- és Wellnessház gyanánt született újjá.

Rákanyarodunk a körre: Bekecs után az út enyhén, ámde kitartóan emelkedik

Most azonban induljunk el inkább a város fő közlekedési útvonalán, Bekecs irányába! Nem kell sokat haladni, hiszen a két település teljesen összenőtt, így mintegy másfél kilométer után elérjük a határt jelző táblát. Egy kilométer következik ismét lakott területen, majd tábla mutatja a jobbra kanyarodás szükségességét, Monokot is megjelölve úti célként – pontosan ez kell nekünk.

Mintegy 140 m szint begyűjtése során megkezdődik a lejtmenet

A kereszteződés után egy intenzívebb emelkedővel találjuk szembe magunkat, mely ezután kissé laposodik, de a végére még további 4,5 kilométert kell várnunk. Eközben 140 méter szint is beugrik, érdemes vigyázni tehát a mezőnyön belül elfoglalt helyzetre, mert nem nehéz már itt leszakadni egy váratlan tempóváltás következtében. Kedvező hír, hogy az aszfalt jó minőségű, és a kör legnagyobb részére is ez lesz a jellemző.

Monokon érthető módon minden Kossuth Lajosról szól

A hegyaljai táj eközben minden arcát megmutatja: szőlőültetvények futnak olykor neki az útnak, vagy – ha kedvük tartja – felkúsznak a környékbeli kiemelkedésekre, a dűlőutak mentén régi kőkeresztek mutatkoznak. A növényzet közben sűrűsödik egészen addig, hogy végül a kaptató csúcsán sűrű erdőbe fordul. Ezt a pontot magunk mögött hagyva tulajdonképpen 7,5 kilométer lejtmenet következik, benne egy apró puklival, melyet Monok után kell abszolválnunk majd.

Monokról Golopra

Fasor vezet be minket Kossuth Lajos szülőfalujába, ahol a település kezdetén az aszfalt minősége némileg romlik, bár nem kell kátyúkra gondolni, csupán az úttest foltozgatása következtében az aszfalt kissé egyenetlen. Egy S-kanyarkombinációval száguldunk át a falun, először egy nagy ívű balos, majd körülbelül 6-800 méter után egy kisebb ívű jobbos következik. A kettő közötti szakaszon a jobbról elsuhanó nagy sárga tömeg Kossuth szülőháza, a benne berendezett múzeummal. Amennyiben több napra érkezünk, a versenyt letudva családi programként megtekinthető akár. A kisebb ívű jobbos kanyarnál kétszeresen is figyeljünk, mert egy szinte teljes sávot elfoglaló öntöttvas rácssor található itt, veszélyeztetve gumink/felnink épségét.

Hegyaljai hangulat: magaslati kápolna és pihenőhely a tállyai leágazással szemben

Monokot elhagyva Golop felé vesszük az irányt, és egy enyhe húzódáson átkelve ismét kapcsolhatjuk a keményebb fokozatot. A település térképén azt láthatjuk, hogy a falu határában nagy ívet vet az út, a valóságban ekkor kerüli meg a Vay kastély parkját. A klasszicista új kastély meglepően jellegtelen épület, ezzel szemben a reneszánsz régi épületrész megkapó látványt nyújt az út felől szemlélve. Mindezt magunk mögött hagyva átkelünk egy kis patakhídon, majd egy rossz burkolatú, de legalább rövid szakasz következik a vasúti átkelőhelyig, ahol Bzmot típusú motorvonatok robognak keresztül nem túl nagy sűrűséggel. Az átkelőhely után egy kereszteződéshez érkezünk, ahol a tábla jobbra Mádot jelöli – forduljunk hát erre!

Rátka után jó esetben végig hátszéllel suhanhatunk Szerencsig

Ekkor ideális esetben hátba kap minket a szél, és nagyon jó aszfalton roboghatunk közel három kilométert. Előtte azonban elhaladunk a Tállya felé vezető leágazás mellett, ez a település is megérdemli a figyelmet, de majd máskor, hiszen most éppen versenyzünk, ugyebár. Ismét keresztezzük a vicinális sínpárját, majd a rafinált vasúti hálózat jóvoltából még legalább egyszer ezt kéne tennünk, ám ekkor bevetünk egy cselt: a harmadik átkelőhely előtt egy jelöletlen leágazásnál, a 19. kilométerünknél egy jobbost dobunk, majd 300 méter után (ez a 300 méteres szakasz a másik említésre érdemes rosszabb burkolattal rendelkező a pályán) ismét egyet, így Rátkára érve megkezdhetjük a visszautat Szerencsre.

Szupersztráda Szerencs-Ond előtt

Alig két kilométer Rátka belterületén – a nemzetiségi tájház az út bal oldalán keresendő –, majd a település végét jelző tábla után ismét szőlőültetvények adják a hátterét az utolsó hat kilométerünknek. Újabb patakhíd, majd éles balos következik, innentől kezdve azonban egyenes az út Szerencsig. Ond előtt számítsunk még egy enyhébb emelkedőre, itt 40 méter szintet kell letudnunk 2,5 kilométer alatt, mindezt két szakaszra bontva – még komoly tempónál is túlélhető tehát.

Amikor ezt látjuk, kezdhetjük a kört újra – a rajt és a cél a városházánál van

Ondot elhagyva nemsokára következik a szerencsi településhatárt jelző tábla, majd a városba 1,5 kilométeres gyors lejtmenettel érkezünk. Lesz egy jobbkanyar az alján, majd egy lámpás kereszteződés jelzi, ezúttal egy kicsit élesebbet kell jobbra fordulnunk, hogy aztán 3-400 méter után ismét a városházánál legyünk. Mindez eddig 27,3 kilométer volt, benne 245 méter szinttel, a verseny során pedig háromszor kell ezt a kört teljesítenünk.

Hogyan jellemezhetnénk a körpályát? Útminőség tekintetében közel makulátlan, terepviszonyait nézve szélsőségektől mentes, vonalvezetés szempontjából pedig nem túl technikás – ideális tehát egy amatőr kerékpárverseny számára. Mindehhez a sokakat megihlető hegyaljai környezet már csak hab a tortán. Nem lehet eleget hangsúlyozni továbbá a közepes hosszúságú körpályán bonyolított többkörös versenyek előnyeit sem: az első körben az ember betanulja a pályát, a következőkben pedig már csak a mezőnyön belüli történésekre kell figyelni. Minden adott tehát a jó versenyzéshez, találkozzunk hát az Erste Tour Szerencsen!