Erste Tour Tihany – itiner versenyzőknek, szurkolóknak

Az Erste Tour harmadik fordulója, az Erste Tour Tihany pályája majdnem megegyezik az amatőr kerékpáros versenysorozat tavalyi versenyével, a tihanyi „nagykör” marad, más lesz viszont a rajt és a befutó kialakítása.

A változás azonban nem ér majd senkit meglepetésként, hiszen a 2011-es nyomvonal inkább megfelel majd a hazai országútisok körében egyik legnépszerűbb versenynek, amit a több különböző név ellenére legtöbben Tihany Kupaként ismerünk, mint a tavalyi futamnak. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, szokás szerint ismerkedjünk kicsit a verseny helyszínével, nézzük, miért érdemes Tihanyba látogatni június 19-én, akár az egész családnak, nem csak a versenyzés kedvéért!

Tihany fő látványossága a bencés apátság, amelyet még 1055-ben alapított I. András király Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Leginkább arról nevezetes, hogy a monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar nyelvű oklevél. A ma is látható 35 méter magas barokk templom eredeti formáját 1754-re nyerte el, legutóbbi restaurálására 1992 és 1996 között került sor.

A kulturális élmény mellett inkább az érzékekre hat a tihanyi Belső-tó, amely a település központjától mindössze 10 perc sétával elérhető, de a hegyektől ölelt, gyönyörű zöld környezetben fekvő tó képe Tihany minden magasabban fekvő pontról élvezhető. Az igazi horgászparadicsomként számon tartott tavon csónakázhatunk is vagy egyszerűen csak körbe sétálhatjuk, miközben megállunk pár percre a télen-nyáron a partján legelésző ősi magyar fajtájú, szürke szarvasmarhák előtt. Aki esetleg a versenyt megelőző, ahogy a hegyek mögé lebukó nap ezernyi árnyalatban világítja meg a Belső-tavat nem pótolhatja semmi, ezt látni kell.

Megközelítés

A Tihanyi-félsziget bármely irányból a 71-es főút felől közelíthető meg, a bekötőútnál figyeljünk, mert nincs sok tábla, könnyedén túlhajthatunk. A déli országrészből érkezők a szántódi komppal is átvághatnak, ami 40 percenként közlekedik.

A pálya

Versenyzői szempontból talán a legizgalmasabb pálya, a 12 kilométeres kör egy amatőr bringás számára nem is olyan egyszerű emelkedőt is magába foglal, és kulcsfontosságú, hogy az utolsó körökre is maradjon erő abban, aki jó helyen akar végezni, nem mindegy, hogy a hat kört milyen intenzitással abszolváljuk, meg kell próbálni minél többet spórolni, amikor csak lehet. (A többi Erste Tour állomáshoz hasonlóan az Erste Tour összetett értékelésébe itt is a nagykörben abszolvált hosszú táv eredményei számítanak majd be.)

A mezőny a lépcsőzetes emelkedő közepéről rajtol majd el, hogy rövid felvezetéssel, legurulva az északi lejtőn megkezdje a versenyt. Bár az Útvonalbiztosítás.hu motorosai a lehető legjobban oldják meg általában feladatukat, a part menti úton mindig számítani kell az út szélén álló, esetleg „mocorgó” autókra, esetleg turistabuszokra, melyek hirtelen útszűkületet okoznak, veszélyessé téve a mezőnyben tekerést. Figyeljünk ezekre, és jelezzük a többieknek is a veszélyt időben, hogy mindenki elférjen. Ez a jelenség különösen az első egy-két körben lesz tapasztalható, amíg nem húzódik szét a peloton.

A kulcsfontosságú emelkedő nem sokkal a kompkikötőnél tett éles jobbkanyar után kezdődik, és általában megindul a helyezkedés, mert aki elöl kezdi a rövid meredek részét, az nyugodtan spórolhat kicsit az első körökben, akár úgy, hogy a fennsíkos rész eléréséig kicsit visszacsorog a mezőnyben, így kevésbé kell intenzíven tekerni a kritikus részen. Ha hátul kezdjük a mászást, akkor küzdelmes lesz a legmeredekebb száz méter, sőt, ha szétszakad a peloton, aki nem figyel, el is veszítheti a kontaktust az élbollyal, és nehéz lesz visszazárkózni.

Aki jól helyezkedett, annak a fennsíkos rész arra jó, hogy kifújja kicsit magát, aki rosszul, annak a kőkemény felzárkózásról. Nem mindegy tehát, milyen állapotban kezdjük meg az újabb pár száz méter meredeket, ahol általában az akciók is indulnak a dombtető előtt, az apátság árnyékában. És ezt körről-körre, újra s újra okosan el kell játszani, ahogy közeledünk a végjátékig, az utolsó egy-két körig, amikor már inkább a támadásokra kell figyelni, nem a spórolásra.

A befutó – ha minden a szervezők tervei szerint alakul – az apátsághoz visz fel, tehát a körben megszokott emelkedőhöz hozzá kell még adni egy nagyon nehéz, szűk, meredek részt, amit verseny előtt érdemes elpróbálni, ne a befutón érjen meglepetésként, hogy túl hosszú hajrát nyitottunk, és idő előtt állt a görcs a lábunkba…

Ellátmány, ruházat

Ebben az időpontban már eső esetén is rövidnadrág-rövid mez alkotja a ruhatárat, erre kár is sok szót vesztegetni. Érdekesebb viszont az evés-ivás, amivel kapcsolatban fontos megemlíteni a versenyt megelőző időszakot, az energia és egyéb raktárak feltöltését, mert az emelkedők miatt nagyon dinamikus lesz a terhelés, kiürült szervezettel érkezve, megspékelve esetleg kánikulával, már a harmadik körben a görcs fog rángatni, teljesen mindegy, hogy konkréten már verseny közben mit fogyasztunk. Fontos, hogy a feltöltés folyamatában történjen meg, ami nem azt jelenti, hogy együk degeszre magunkat. Sőt, a verseny napján már kerüljük a savasító tápanyagokat, zsíros vagy a gyomrot több órákra megterhelő táplálékok fogyasztását. A futamot megelőző két órában szilárd táplálékként már inkább csak müzli, energiaszeleteket vegyünk magunkhoz, bemelegítés közben mondjuk egy energiaszelet, akinek jól bírja a gyomra, banán. Inni igyunk folyamatosan a verseny előtt is, így a terhelés alatt – lévén nem túl hosszú a táv – már elég lesz a két kulacs, és a szokásos két-három energia-sűrítmény, zselé.

Eredményes versenyzést kívánunk!

Szintrajzok

szerpentin-szintrajz.jpg rovid-kor-szintrajz.jpg nagy-kor-szintrajz.jpg nagy-kor-szerpentin-apatsagig-szintrajz.jpg nagy-kor-szerpentin-szintrajz.jpg